HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉG
Alapítványunk segítséget kíván nyújtani a nehéz helyzetbe került embereknek.
Lukács Csaba többször járt természeti katasztrófa sújtott helyszíneken a Baptista Szeretetszolgálat önkéntes munkatársaként. Együttműködünk az erdélyi GONDVISELÉS (unitárius) segélyszervezettel:http://www.gondviseles.org
A Bánság déli részét elárasztó áprilisi ár a Temes folyó két helyen is átszakadt gátján át ömlött a földekre. A Bega és a Temes között ötven négyzetkilométernyi összefüggő vízréteg alakult ki, helyenként öt-hat méter mély tavat alkotva. Négy településen kilencszázhárom ház omlott össze, kétezer súlyosan megrongálódott. Ezernél is több ember maradt napokig a víz fogságában.
Bár érkezik ilyen irányú – főleg száraz eledel, tehát liszt, olaj, tészta – állami támogatás a térségbe, ám azok, akiknek minden háztáji állatát elvitte a víz, és jelenleg is közösségi szálláson élnek, nem tudnak mit megsütni, főzni az élelmiszer-támogatásból.
(Magyar Nemzet, 2005. június 27.)
A külföldön bajba került (bebörtönzött) székelyföldről elszármazott személyeket alapítványunk felkeresi és megpróbálunk segítséget nyújtani.
Az újságíró Peruban több ilyen helyzetbe került magyar állampolgárral találkozott.
Hétvégén a Costa Rica-i Liberia város repülőterén fogtak el egy magyar drogfutárt, miután gyanús viselkedésével felhívta magára a rendőrök figyelmét. A Brüsszelbe készülő 25 éves férfi bőröndjében 2080 gramm kokaint találtak, és emiatt akár 20 évi börtönre is számíthat a közép-amerikai országban.
Kolumbiát megelőzve, a világ elsőszámú kokainexportőrévé vált Peruban ennél enyhébb, 6 év 8 hónap börtönbüntetés vár arra, akinél 10 kilogrammnál kisebb mennyiségű drogot találnak és beismerő vallomást tesz, mint ahogy az az utóbbi időben történt 12 magyar állampolgár esetében. Lukács Csaba, aki a Baptista Szeretetszolgálat munkatársaként járt Peruban, elmondta, hogy a kiszabott büntetés egyharmadának letöltése után az elítéltek bizonyos feltételek (a börtönben oktatásban és munkában való részvétel, amiért külön fizetni kell) teljesítése mellett, elnöki kegyelemben részesülhetnek. Az érintett magyar személyek közül négyen ily módon már szabadlábra kerültek, de pénz és megfelelő okmányok híján egyelőre nem tudtak hazatérni, és meglehetősen nyomorúságos körülmények között tengetik életüket – mondta el a Magyar Nemzet munkatársa.
Hajóssy István, Magyarország tiszteletbeli perui főkonzulja az MTI-nek arról beszélt, hogy a börtönből szabadult magyaroknak hónapokat kell várniuk arra, hogy útlevelük elkészüljön, és mivel nincs letelepedési engedélyük, korlátozottak a lehetőségeik a pénzszerzésre, s csak illegálisan vállalhatnak munkát, ami újabb problémához vezethet. A főkonzul önerőből és néhány barátja segítségével igyekszik ugyan segíteni a bajba jutottakon, de mint mondta, ez nem elég ahhoz, hogy normális mederbe tereljék az érintettek életét. Nyolc magyar továbbra is rács mögött ül Peruban.
Lukács Csaba rámutatott, hogy szinte mindannyiuk történetében közös az, hogy európai – elsősorban spanyol és holland – vagy afrikai állítólagos munkaközvetítőkön keresztül, pénzszerzés céljából érkeztek Peruba, ahol néhány napig – amíg a papírjaik készültek – viszonylag tisztességes körülmények között tartották őket, majd végül közölték velük, hogy még sincs munka, s az addigi költségek megtérítését követelték tőlük. A közvetítők ezután, kihasználva a felültetett személyek szorult helyzetét, néhány ezer eurónyi fizetséget ajánlottak azért, ha kábítószert csempésznek át Európába.
A kiszolgáltatott helyzetben lévők többsége vállalja a kockázatot, nem sejtve, hogy a határon a hatóság már sokszor az illető fényképével a zsebében füleli le az újdonsült drogfutárt. A újabb kapás nagy piros pont a kábítószer-csempészet ellen harcoló perui hatóságoknak, ráadásul sokat javít a küzdelem hatékonyságát szemléltető hivatalos statisztikákon. Mindeközben viszont szemet hunynak az igazi nagyhalak tevékenysége felett. Miközben a rendőrök a három kilót csempésző európaival vannak elfoglalva, a hálózat perui embere 40 kilóval nyugodtan kimegy, és a rendőr sem kockáztatja azt, hogy esetleg veszélybe sodorja saját vagy családja életét egy nagyhal elfogásával. Lukács úgy véli, a helyi drogmaffiának van egy egyezsége a rendőrökkel arról, hogy a felderítési statisztikák látványos javítása céljából “európai balekokat” küld a kezük közé.
Lukács Csaba kitért arra, hogy az ENSZ hivatalos adatai szerint évente 360 tonna tisztított, tehát nagy finomságú kokaint visznek Peruból az Egyesült Államokba és Európába, s összesen 60 ezer hektáron termesztenek illegálisan kokacserjét, amelynek frissítő, élénkítő hatású levele egyébként törvényesen fogyasztható a dél-amerikai országban. Ebből a célból csak egy kis területen folyik a termesztés.
A magyar napilap munkatársa elmondta: a hatóságok kezére került magyarok közül hatan a fővárostól, Limától 60 kilométerre, a Piedras Gordas nevű, kősivatagban fekvő börtönben vannak, ahol összesen 461 külföldit tartanak fogva, az összeset drogcsempészet miatt. Ezekben a börtönökben – mondta – szó szerint a túlélésről szólnak a napok, mindennaposak a verekedések, a gyilkosságok és többnyire csak azok maradnak életben, akiknek van pénzük, hiszen mindenért, még egy ágyért is fizetni kell.
A hat férfit meglátogatta Dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat igazgatója is, aki a magyar, illetve uniós középiskolások számára figyelemfelhívó filmet készít a helyi viszonyokról.
Magyarország perui tiszteletbeli főkonzulja is óva int minden magyar állampolgárt attól, hogy valamilyen beszervezés útján, munkalehetőséget remélve Peruba utazzon, mert egyhamar pokollá válhat az élete.
Lukács Csaba információi szerint összesen 41 magyar állampolgárt tartanak fogva latin-amerikai börtönökben drogcsempészet vádja miatt.
(MTI)
Lukács Csaba rendszeresen járja a Kárpát-medencét, előadásokat tart utazásairól, a katasztrófák tanulságairól, az átélt kalandokról, a bajbajutottakról és különleges országokról.
1. Felejtsd el, hogy újságíró vagy
Mivel háborús övezetekben főállásban rabolják el az újságírókat, a legjobb, ha mélyen hallgatsz róla, hogy valamilyen sajtóorgánum megbízásából lesed az eseményeket, hangzott el Lukács Csaba első, mondhatni közismert tanácsa. Az már kevésbé magától értetődő, hogy vannak olyan mesterlövészek, akik kimondottan a riporterekre specializálódtak, előszeretettel lövik le azokat, akik pénzt csinálnak mások nyomorából.
Lukács a Baptista Szeretetszolgálat önkénteseként, logisztikai szervezőként járja leginkább a katasztrófa sújtotta övezeteket, és ha lehet, nem a Magyar Nemzet pénzén. Főmunkatárs, “udvari bohóc” lévén azt csinál, amit csak akar, így lényegesen kevesebb kötelezettsége van, cserébe azonban elvárják, hogy mindenütt ott legyen, ahol történik valami, és maga keressen szponzorokat az utazási költségeihez.
2. Kapcsolati háló nélkül nem lehet
Lukács Csaba szerint érdemes olyan szervezetekkel járni a világot, melynek tagjai elég kevesen vannak ahhoz, hogy szolidarizáljanak egymással, és elég sokan ahhoz, hogy lehetőleg minden repülőtérrel rendelkező városban ott legyenek. A baptisták közössége ideális példa erre.
Mivel az újságírás főleg önmenedzselés kérdése, a kapcsolati hálón keresztül életmentő információkat lehet összeszedni, ráadásul a pénztárcád sem sínyli meg annyira, ha tudod, melyik szállodában érdemes szobát foglaltatni, melyik taxiban nem vernek át, hol érdemes étkezni.
3. Ha nem segíthetsz, legalább ne árts
Ha már kijutott például egy katasztrófa sújtotta övezetbe, a jó újságíró nem a szenzációra startol rá. A bolíviai börtönében Tóásó Elődről (aki az Evo Morales elnök ellen tervezett állítólagos merénylet miatt került rácsok mögé) készített felvételek közzétételéhez Lukács Csaba csak úgy ment bele, ha garantálják, semmiképp sem szereznek Bolíviában tudomást arról, hogy ő ott dokumentumokat készített.
Azaz ha a fényképek nem kerülnek fel az internetre. “Ha a titkosszolgálat vagy akár a börtönőrök megtudják, hogy fotókat készítettem az ottani körülményekről és Tóásó Elődről, a megtorlás biztosan nem marad el, és ezzel veszélybe sodrom Tóásó életét”, magyarázta a még mindig romániai útlevéllel utazó riporter, aki nyolcszor jutott be Rózsa Flores Eduardo által beszervezett, erdélyi származású fiatalemberhez.
Mint megtudtuk, olyan börtönben tartják fogva Tóásót, ahol a rabok fele többszörös gyilkos. “A helyet úgy kell elképzelni, mint börtönt a börtönben. A 12 cellás helynek, melyet a börtönön belül kerítettek el, van egy kis pánikgombbal ellátott udvara is, ahol a rabok szabadon mozoghatnak őrizet nélkül, és nyilván azt tehetnek, amit akarnak. Tósásónak öt százalékos az esélye a túlélésre”, ecsetelte Lukács.
Elmondta, volt már rá példa, hogy az egyik ottani rab biciklilánccal verte szét társa arcát, mert az nem tanúsított kellő tiszteletet iránta. Ha tehát baj van, a belső udvaron lévő pánikgombhoz valahogy el is kell jutni, valamivel meg is kell azt nyomni, az őrök pedig gyakran túl későn nyomulnak be, mivel zsiliprendszer szerint működnek a kapuk: addig nem nyitják ki a következőt, míg az előzőt be nem zárják.
Amennyiben egy újságíró szenzációra utazik, előfordulhatnak olyan esetek is, amikor az ő jelenléte indítja el katasztrofális eseményeket. A boszniai háború alatt például egy bombázás azért kezdődött el, mert megjelent a CNN stábja. “A mediatizált világban sokan a kamerára produkálják magukat”, magyarázta Lukács.
Itt említette, hogy Prágában egy újságíró ötletére vert szét a tömeg egy McDonald’s-ot egy globalizációellenes tüntetésen, mert azt találta mondani, milyen jól nézne ki, ha betörnék a globálisan elterjedt gyorsétterem-lánc egyik helyi üzletének ablakát. “Nehéz eldönteni, mikor vegyük elő, illetve tegyük el a kamerát, ellenben egy felelősségteljes újságírónak ezt tudnia kell”, tette hozzá.
4. Minden esetben szolidarizálj a túlélőkkel
Lukács Csaba szerint akkor sem szabad semmilyen körülmények között elítélnünk a szerencsétlenül járt embereket, ha azok irracionális döntéseket hoznak, vagy csinálnak, vagy természetfelettinek minősítenek egy történést, amiből akár erőt is meríthetnek.
“Az áldozatok katasztrófa esetén teljesen kiszámíthatatlanul viselkednek, észlelési csatornáikon olyan információk özönlenek be, melyekre egyáltalán nincsenek felkészülve, életük addigi mindennapjai felszámolódnak lakásukkal, munkájukkal, gyakran családjukkal együtt, és ilyenkor nem tudnak racionálisan viselkedni”, magyarázta. A magyarországi vörösiszap-áradás kapcsán említette, hogy egy néni ahelyett, hogy elmenekült volna a feléje közeledő ár elől, hiszen jól látta, milyen óriási iszaplavina tart felé, kiszaladt elengedni a kutyáját.
A katasztrófák túlélése, feldolgozása szoros összefüggésben áll a szerencsétlenül jártak szocializációjával, vallási meggyőződésével – osztotta meg személyes tapasztalait az újságíró. “Olyannyira összefügg, hogy a Srí Lanka-i cunami után nehézség nélkül meg tudtuk mondani, hogy ki milyen vallású. Azok, akik a romok között csak egykedvűen néztek ki a fejükből, azok legtöbbször buddhisták voltak.
A muzulmánok szerint a katasztrófával Allah üzent nekik, de mivel ők nem voltak arra jogosultak, hogy megfejtsék ezt az üzenetet, beköltöztek a templomudvarba, és várták, hogy a papok megtegyék”, mondta Lukács. Leginkább a keresztények voltak azok, akik úgy viselkedtek, ahogy arra számítanánk: megpróbálták kimenteni a romok alól az embereket és épen maradt javaikat.
Szélsőséges körülmények között a túlélők irracionális magyarázatokba kapaszkodnak az erőgyűjtéshez, ezek lerombolása pedig egyenesen vétek. Az indonéziai szökőár visszahúzódása után, mely szinte az összes épületet a földdel tett egyenlővé, állva maradt egy mecset. A muzulmánok mindezt isteni csodával és Allah hatalmasságával magyarázták, miközben Lukács szerint a mecset volt az egyetlen olyan építmény, melyet vasbetonból húztak fel, ezért nem tudta elsodorni az ár. Bár oszlopai távolról érintetlennek látszottak, a helyszíni szemlekor kiderült, az épület jelentősen károsodott.
A csodák Erdélyben sem maradtak el. A 2005-ös, több méteres árvíz után egy templomban szárazon maradtak a padok tetején hagyott imakönyvek, amit szintén isteni beavatkozással magyaráztak a helybéliek. A racionális magyarázat ezúttal sem váratott magára: mivel az árvíz csak a templomkapun, tehát megszelídítve jutott be az épületbe.
A padlózatot nem darabokból, hanem egyben alakították ki, a teljes faszerkezet a víz hatására felemelkedett, vele együtt pedig a fapadok is rajtuk az imakönyvekkel. Az ár visszahúzódásával a padlózat visszaereszkedett a földre, ezért a templomba elsőként benyitó szemlélődők nem vehették észre, mi történt, hogyan maradtak érintetlenül az énekeskönyvek, miközben a falakat jóval magasabban is besározta az ár.
“A racionális magyarázat közlése hiba, hiszen megfoszthatjuk az embereket az újrakezdés értelmétől”, magyarázta Lukács.
5. A hatóságok becsapása megengedett
De csak abban az esetben, ha a feltárandó téma nagyon fontos, és ha azok, akikről szól, szenvednek. “Ahhoz, hogy elkészíthessem Tóásó Előddel az interjút, az őt és celláját ábrázoló képeket, hazudnom kellett, és be kellett csapnom az őröket. Mint segélymunkás jutottam be a börtönbe”, magyarázta Lukács. Azt is megosztotta, hogy csokiként csempészte be telefonját, amellyel képeket készített, de csak az utolsó előtti napon, hogy az őrök ne fogjanak gyanút.
Észak-Koreában tanárnak adta ki magát, aki azért utazott oda több alkalommal, hogy lássa, hogyan hasznosítják az általa támogatott segélyszervezet adományait. A kommunista országban látott már érzéstelenítés nélküli vakbélműtétet olyan műtőben, ahol se víz, se villany nem volt, és elemlámpával világítottak a beavatkozás alatt.
Lukács Csaba összegzésként elmondta, egy újságírónak, mielőtt belevág a kiszolgáltatott emberek és helyzetek megírásába, filmezésébe, érdemes legalább öt perc erejéig az alanyok helyzetébe képzelnie magát. “Úgy érdemes egy témát tálalni, hogy ne sérüljön annak hírértéke, de ne is legyünk elefántok a porcelánboltban”, zárta az előadását.
(manna.ro)